Egy lélek születése
A végtelen űrben semmi sem moccan
Nincs por nincs hamu a vákuumban
Idő sincs, mi telne, vagy múlna
Így a semmibe némi változást hozva
Valami még is csak egyszer felsejlik
Nincs alakja se iránya, de a semmin átsiklik
Valami épp a semmiből születik
Majd ahogy lett úgy eltűnik
A teremtő elme mi ezt figyelte
Vagy álmával a semmiből a semmibe teremtette
Pislant egyet, hogy tüneményét újra meglelje
Hogy útját tovább kísérhesse
Száll a teremtmény
S egy új síkra lép
Itt már van idő
S forma mely a tudatba lép
Most minden összesűrűsödik
A tünemény magába fordulva az anyagba tűnik
Mi teremtette mintha mosolyogna
Sírás hallik az alkonyba
Pintér Sándor
